A Gellérthegy, Somlói út 25. szám alatti ingatlanmegosztás története bizonyítja, hogy a közhitelesség megdöntésének súlyos vagyoni és erkölcsi, azaz a társadalomra veszélyes jogkövetkezményei nagyon nehezen - több év eltelte után és csak kitartó munka eredményeként - érvényesülhetnek. Az állam szívesen "szemet húny", ha "érdekét" az ügy közvetlenül nem érinti. Kinek az érdeke az állami érdek?
Mitől közhiteles tehát az ingatlan-nyilvántartás?
Attól, hogy a személyi és tárgyi feltételeknek megfelelő ellenőrzést követően a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező, az ingatlan-nyilvántartó hatóság által kinevezett, megfelelő szakképesítéssel rendelkező munkatársa alapos vizsgálatnak veti alá a bejegyzés alapjául szolgálo okiratokat és csak akkor állapíthatja meg az okiratok ingatlan-nyilvántartásba való bejegyezhetőségét, ha minden törvényi feltételnek megfelel a bejegyezni szándékozott tény, adat, jog.
A jelzálogjoggal és elidegenítési tilalommal terhelt Somlói út 25. alatti társasházból választották le és jegyezték be a PJ Holding Kft nevére a törvénytelen megosztással kapcsolatos közigazgatási perek ideje alatt bejegyzett 25/A telket.
A pénzmosásról szóló törvény bejelentésre kötelezi az ingatlan forgalmazással vagy beruházással foglalkozó vállalkozásokat az ügyletek során felbukkanó törvénytelenségek bejelentése vonatkozásában. Az ingatlan-nyilvántartás kétségtelenül tartalmazta a törvénytelen megosztás okán törölt jogok miatt indult perek tényét, ezért PJ Holding Kft nem minősül jóhiszemű jogszerzőnek, különösn azért, mert ezen törvény személyi hatálya alá eső kötelezetti körbe tartozik, tehát kétszeresen is terheli a tájékozódási kötelezettség.
A Fővárosi Földhivatal és a felügyelete alatt ügyeskedő Fővárosi Körzeti Földhivatal a saját, a Fővárosi Főügyészség óvása, és a bíróságok (Fővárosi Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság) által elrendelt megismételt eljárásokban legalább hat, azaz 6 alkalommal újra és újra kénytelen volt kézbe venni a semmis, ezért joghatás kiváltására alkalmatlan társasházi alapító okiratot és a telekmegosztási szerződést. Ennek ellenére egyetlen esetben sem állapította meg egyik ügyintéző sem az okiratok érvénytelenségét. Csak az ügyészségi óvást követően állapította meg Borsay Tamás, hogy semmis okiratok kerültek a levesbe, de az elismerésen túl nem tett semmit. Vajon miért nem? Nem értenének ahhoz, amit nap mint nap csinálnak? Kevéssé valószínű. Sokkal inkább elképzelhető, hogy jó okuk volt nem észrevenni. Ők ugyanis valamilyen oknál fogva ezt az ingatlanmegosztást be akarták jegyezni, minden polgári jogi akadály és büntetőjogi fenyegetettség ellenére. És be is jegyezték. Nagyon valószínű, hogy drtakácseszter nem ostoba és kíválóan érti az ingatlan jogot. Ha álmából felébresztik akkor is tudja melyek az okiratok bejegyezhetőségének követelményei és mikor semmis egy okirat. Azt pedig különösen tudja és tudta, hogy elidegenítési és terhelési tilalom alatt álló ingatlan nem osztható meg. Akkor mégis miért mert ezzel ellentétes határozatot hozni?
Ez csak abban az esetben képzelhető el, ha megígérték neki, nem lesz bántódása, megvédik őt.
Az ügy jelenlegi állása mellett ez a legvalószínűbb. Felsőbb utasítást kapott. Ezzel magyarázható, hogy felettesei - közöttük Borsay Tamás földhivatali vezető - végig fedezték drtakácsesztert, fegyelmi eljárást még akkor sem indítottak ellene, amikor a Fővárosi Főügyészség óvása alapján már nyilvánvalóak voltak a súlyos jogsértések, melyeket a Földhivatal is elismert. Érthetetlan azonban az ügyészség nevében eljáró személyek magatartása, mert a jogsértéseket feltárták ugyan, de egyelőre késlekednek a vádemeléssel.
Közben pedig a szálak elvarrása zajlik teljes gőzzel.
Érdekes és további kérdéseket vet fel, hogy az ügyészség részéről eljáró vizsgálatot lefolytató ügyész neve dr. Takács Viktória. Véletlen névazonosság?
Vajon a törvényesség őre miért nem kezdeményezett büntetőeljárást?
Hogyan lehet az, hogy már egy 150.000.000 forintos csalási ügyben is ennyire összezár a közigazgatás és elvtelenül védelmezi a törvénysértéseket elkövető földhivatali dolgozókat. Kicsi ország vagyunk, Gellérthegy pedig kis falu a nagy fővárosban. Minden mindennel összefügg, ahogy Barry Commoner mondta. Tudják ezt jól a közhatalom gyakorlói is. Ők hosszú távú karrierben gondolkodnak, köz-alkalmazotti életmodellben. A hatalom monolitikumát nem szabad megbontani, mert egy kisebb tégla kihúzása is romba döntheti az egész jól megkonstruált építményt, drtakácseszter sok más ügyről is tudhatott... Meg kell védeni, nehogy kiderüljön, bűnszervezet működik a földhivatalon belül, melynek jelentős szerepe volt és van az állami vagyon elsíbolásában. Ne felejtsük ugyanis, a tulajdonjog az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel keletkezik.
Sok, az ingatlan-nyilvántartásban dolgozó embert eltartunk közpénzekből, fizetünk 6600 Ft-ot minden egyes "hiteles" tulajdoni lapért és a végén kiderül, hogy az egész nyilvántartósdinak semmi értelme, mert egyesek - azok akik a nyilvántartást vezetik - kényük kedvük szerint irogatnak bele ebbe a közhitelesnek mondott nyilvántartásba. Pedig ez olyan, mintha a bank holnap átírná a bankszámlákat és pl. 10 millió forintnyi megtakarításunk helyett 10 millió Forint tartozást mutatna ki. A legmegdöbbentőbb, hogy ezt tehetik, senki, sem az ügyészség, sem a rendőrség, sem a bíróság részéről nem mondta ki eddig senki sem, hogy ezt NEM LEHET CSINÁLNI! Minden hatóság megállapította a törvénysértéseket, de ezen túl NEM TETT SEMMIT.
Ez felhívás keringőre: LEHET BÜNTETLENÜL TÖRVÉNYT SÉRTENI.
Pedig az orruk előtt folyik az okirathamisítás, pénzmosás, hivatali hatalommal való visszaélés, csalás és bűnpártolás. Miért nem akarja egyik hatóság sem észrevenni, hogy mi folyik itt? Miért nem akarja a rendőr és az ügyész érvényesíteni az állam büntetőjogi igényét?
Csak állunk megdöbbenve és nem értjük, mi ez a hatalmas együttműködés, ez az óriási empátia rendőr, ügyész, bíró részéről a csacsi kis földhivatali ügyintézők és az adómntesen százmilliókat szerző irányába? Akik az ügyészség szerint - minden ellenkező bizonyíték ellenére - jószándékúak és törvénytisztelők csak néha tévednek, mivel ők is "emberek". Igen! Itt van a lényeg. Rendőr, ügyész, bíró mind közalkalmazott, és átérzi ebbéli minőségében megélt kisebbségi létét. Ebben a kis országban eltartunk 700.000 közalkalmazottat! Ők akik nyírják a birkát és ezért nagy szakértelemmel meg tudják különböztetni a birkát a farkastól. A birkát lehet nyírni a farkast nem. Ilyen egyszerű a szabály. Hazánk két részre szakadt. Van cca. 9.300.000 db. birka és a többi, aki azokat nyírja. Nincs kegyelem. Ez a hétszázezer közszolga egyre öntudatosabb és egyre elidegenedettebb a maradéktól.
Közhatalomra hivatkozással folyik a birkák kifosztása. Egyre kifinomultabb és fejlettebb eszközökkel.
Lassan semmi sem működik már megfelelően ebben az országban, hamarosan a gyógyszert és a lepedőt is a betegnek kell a kórházba vinnie. Van azonban egy kivétel, ami nem más mint a kivető és végrehajtó apparátus. Ez egyre kifogástalanabbul működik. Nem lehet elbújni. A hivatal nem felejt és nem fárad ki. Hatalmas informatikai fegyvertár áll rendelkezésére. Óriási számítógéprendszerek tárolják adatainkat, közöttük ingatlanjaink, autóink, bankszámláink és egyéb vagyonelemeink adatait. Akit egyszer a végrehajtás gépezete bekap, annak nincs menekvése.
AZ EGYÉN ESÉLYTELEN A FELFEGYVERZETT KÖZHIVATALNOKKAL SZEMBEN.
A közszolgákban pedig tudatosodott, hogy nem lehetnek elnézők a bírkákkal, mert akkor nincsen 13. havi fizetés, évvégi jutalom, légkondicionált süppedő szőnyegű iroda, kedvezményes üdülési csekk, kafetéria és sok egyéb csak nekik járó kiváltság és juttatás. Nálunk nem lesz olyan probléma mint a görögöknél, hogy nincsen aki behajtsa az adókat. A mi közszolgáink gondolkodás nélkül kizsigerelnek bennünket, akármilyen színű is legyen a kormány. Talán a szocikat kicsit jobban szeretik - ennek történelmi okai vannak - mint a fideszt, de ez nem zavarja őket abban, hogy két szoci kormány között a fideszes szeszélyeket is kielégítség. Végülis kormányok jönnek mennek, de a közalkalmazott marad. Ez a közalkalmazotti lét lényege az un. éltepálya modell. Ők a közhatalom gyakorlói és ennek a látszólag jelentéktelen mondatnak a jelentését teljes súlyával átérzik. Ők a közhatalom amely felettünk birkák felett uralkodik. Jó dolog a közhatalom gyakorlóihoz tartozni mivel ez védelmet jelen az egyre nyugtalanabb és kellemetlenebb birkákkal szemben. A birkák ugyanis egyre nyugtalanabbak, mivel fogy a táplálék és nincs idejük két nyírás között megnöveszteni a szőrüket. A nyírás ugyanis folyamatossá vált. Régen elmúlt az az idő amikor - talán Mária Terézia és Ferenc József korában - még tudták, hogy a birkát ETETNI is kell és akkor lehet majd nyírni. Érthető tehát, hogy a társadalom ezen heréi - melyek új értékéket nem termelnek csak élősködnek a táradalom nyakán - egyre nagyobb és mindenhatóbb államot szeretnének. Pedig az állam egyre többet követel birkáitól miközben egyre kevesebbet szolgáltat. Nincsen hadsereg mely megvédene bennünket más hatalmakkal szemben, viszont van hadseregnyi rendőr a nyugtalan birkák fékentartására, szükség esetén szemük kilövésére, bebörtönzésére.
Ugyanakkor nem történt semmilyen elszámoltatás terén és a mai napig nem tudjuk, kik voltak azok akik a rendszerváltás idején beépített ügynökökként szolgálták a régi rend képviselőit és juttatták őket hatalmas magán vagyonokhoz - és ennek révén ismét politikai hatalomhoz - a közös tulajdon elherdálása és kifosztása révén.
A államérdekre hivatkozva a mai napig nem tudjuk, hogy hová vándoroltak az olajszőkítésből származó pénzek, miért kellett eladni a cukoripart, erőműveket, vízműveket, gázműveket stb. és még sorolhatnánk végeláthatatlnul. Hol marad a beígért elszámoltatás?
Úgy tűnik elszámoltatás nem lesz. Lassan véget ér a szabad rablás - egyesek szerint eredeti tőkefelhalmozás - és beköszönt a magántulajdon szentségének időszaka. Már nem szalonképes firtatni a nagy vagyonok keletkezésének módját. Jó helyen voltak jó időben...
Azonban egy dolog megmarad, a koloncként nyakunkban lógó államadósság melynek szolgálatához - törlesztéséhez - elengedhetetlen a jól működő kirovó - végrehajtó apparátus, magyarán közszolgák hada. Miközben egyesek kedvükre hordhatták szét az állami vagyont, addig a politikai erők - fidesz, mszp, szdsz, kisgazda stb.- hitelből finanszírozták jóléti intézkedéseiket, azaz saját politikai marketingüket.
Tehát, amit kiloptak a közösből, az mára szent és sérthetetlen magántulajdon az adósság pedig közös ügyünk.
Könnyen belátható, hogy ez így nincsen rendben. Pedig jogi megoldás, úgy látszik nincsen. Minden határidő elévült, jól tudják ezt a szoci elvtársak és nem szoci urak is. Aki eddig nem rabolt az most már hoppon marad és beállhat birkának. Aki pedig nagyot rabolt, abból farkas lett, őt nem meri bántani a közszolga sem. Ez a tanmese vége.
Azonban a történelem nagy tanítómester, érdemes rá odafigyelni. Ha egy rendszer teljesen igazságtalanná válik, és már saját játékszabályait sem képes betartani és betartatni, akkor már csak idő kérdése, hogy a birkák is tömegesen úgy gondolják, NEM TARTJUK BE A SZABÁLYOKAT, sőt felrúgjuk azokat.
Elkergetik a pásztort és annak csaholó kutyáit, bármekkora informatikai gépezet is áll a hátuk mögött.
Egyiptomban ilyenkor felgyújtották a levéltárat. Modern korunkban valószínűleg adatbázisokat fognak elpusztítani. Kérdés, hogy lehet-e. Mert a globális világban az információ is globális, és a globális világ urai leginkább az információt őrzik és védik. Ők tudják a legjobban, hogy egy jól irányzott puskalövés néha többet ér mint egy atombomba. Ezért az információt őrző és kezelő hivatalokat és személyeket körömszakadtáig védelmezik, még akkor is ha bűnözök. Ez történik a Somlói út 25. alatti történetben is.
Valóban államérdek lenne a köztörvényes bűnőzők védelmezése? E kérdésre egyértelműen NEM a válasz, és ha mégis ez történik, ez számunkra azt jelenti, hogy az államot az oligarchák uralják, és az állami szerveket marionetként saját céljaiknak megfelelően működtetik.
