Mi a közös a Tobin ügy és a Somlói úti ingatlanpanama között avagy a közigazgatás jelszava

Évek óta küzd a magyar diplomácia a "Tobin ügy" megoldásán.
Emlékeztetőül csak annyit mondunk el, hogy 13 évvel ezelőtt egy ír családapa családjával éttermi ebédre sietve, szinte minden közlekedési szabályt felrúgva autózott, amikor a járdára felszaladva elütött egy nagymamát két kisgyermekkel. A két kisgyermek azonnal szörnyethalt. Az ír férfi pedig fogta magát és útlevéllel kisétált az országból. Úgy ahogyan a legtöbb ember szokta, szépen szabályosan. Ezt követően kezdődtek a magyar kormányok erőfeszítései a kiadatás tárgyában.

Egy kérdés azonban megválaszoltlan maradt! Hogy a fenébe történhetett az meg, hogy egy ilyen szörnyű balesetet előidéző, felelőtlen gazember csak úgy kisétálhatott ebből az agyonadminisztrált országból a sok kis csacsi közalkalmazott (rendőr, határőr, ügyész, bíró és még sorolhatnám...)  szeme láttára?

Ki a fene volt az, aki "elfelejtette" ezt a remek írt előzetes letartóztatásba - de legalább házi őrizet vagy lakhelyelhagyási tilalom hatálya alá - helyezni?
Ki azért a felelős, hogy egy egyszerű de súlyos ügyben indokolt intézkedés elmulasztása miatt már 13 éve nem képes a magyar állam foganatosítani a kiszabott börtönbüntetést?

A pontos személy ismerete nélkül megmondhatom ki volt az. Az a közszolgálatot ellátó ügyész vagy nyomozati bíró volt, akinek a magyar állam biztosítja a korlátlan tévedés jogát. Ők azok, akik bármilyen ostobaságot határozatba vagy ítéletbe foglalhatnak, semmilyen bántódásuk vagy hátrányuk ebből nem származhat. Mert a magyar  bíróságot, ügyészséget és közigazgatást megilleti a korlátlan, végtelen tévedés joga. Élnek is ezzel a joggal, amikor csak tehetik. A tévedés nem bűncselekmény, ezért minden disznóság és törvénytelenség a "tévedés" leple alatt folyik. Ember legyen a talpán, aki bizonyítani tudja, hogy egy elmaradt intézkedés valójában azért nem született meg, hogy valakinek a jogosulatlan előnyét biztosítsa a tisztelt hatóság. Mentességet, jóhiszeműséget, előnyt biztosítandó marad el az intézkedés.
És ittmutat közös vonásokat a két ügy. A Somlói út 25. alatti ingatlanpanama és a Tobin ügy, bár előre kiemeljük, hogy a két veszteséget még összehasonlítni sem lehet, mert az egyik materiális, mérhető, a másik viszont a végtelen fájdalom miatt mérhetetlen, mégis van valami közös.

A Somlói út 25. alatti telekmegosztást is az tette lehetővé, hogy a sok kis "csacsi" ügyintéző tévedést tévedésre halmozott. Volt olyan csacsi, mint a dr. Takács Eszter, aki az ügy alatt ugyanazt a "hibát" háromszor is elkövethette, és "büntetésül" a földhivatali ügyintézői székéből bíróvá nevezték ki. Állítólag nem szándékosan, csak úgy véletlenül, sorozatban egyiket a másik után tévedték és lett belőle végül 150.000.000 milliós leválasztott telek, Reneszánsz Zrt. tulajdonos, Páljános András  ügyvezető által felépített luxus-társasház.
Vegyük sorra a " tévedések" láncolatát:

1) Hibás telekmegosztási határozat, amit nem is szolgálhatott volna a bejegyzés alapjául
2) Semmis alapító okirat és telekmegosztási megállapodás ami szintén nem bejegyezhető
3) Elidegenítési és terhelési tilalmak terhelték a megosztás előtti ingatlant(5347/2) és annak albetéteit
4) A jelzálogjog jogosultjainak hozzájárulását a megosztáshoz senki meg nem kérte, a földhivatali ügyintéző ennek ellenére bejegyezte az ingatlanmegosztást.
5) A megosztást követően létrejött 5347/3 hrsz. alatti ingatlanra a "kis csacsi" ügyintéző elfelejtette visszajegyezni a korábbi jelzálogjogokat, ezzel csonkítva a jelzálogjogosultak jogát, és annak árán létrehozva egy tehermentes, forgalomképes építési telket. Közben az egyik bejegyzett tulajdonost rangsortörésre hivatkozással törölte, míg két másikat rangsortörő módon bejegyzett, és azt egyenesen kívánatos rangsortörésnek minősítve. Ez a nyilvánvaló törvénysértés sem a "kis csacsi " ügyintézőt, sem annak másodfokú hatóságát a "nagy csacsit", sem a bíróságot a "tekintélyes csacsit"  nem zavarta. Tették a dolgukat és tévedtek rendületlenül.
6) A másik "kis csacsi" földhivatali ügyintéző pedig elfelejtette feljegyezni a perindítás tényét a tehermentesen létrehozott építési telekre, annak ellenére, hogy erre több írásbeli felszólítást kapott a földhivatal. De hát a csacsi azért csacsi, hogy tévedjen, azért fizetjük mi nyírható birkák.
7) A harmadik "kis csacsi", aki már valójában nagy csacsi, mert másodfokon eljáró ügyintézőről van szó,  pedig helybenhagyta az elsőfokú "kis csacsi" határozatait, azt állítva, hogy azok a határozatok rendben vannak, az okiratok érvényesek és földhivatali bejegyzés alapjául szogálhatnak.

Jöttek perek garmadával és jött ügyészi óvás is. Az óvás megállapította, hogy a földhivatal mást sem tett csak tévedett, de jól van ez így. Nem lehet semmit sem visszacsinálni, mert reneszánszos Páljános András jóhiszemű jogszerző. Miért is?  Hát mert az a korábbi "kis csacsi" ügyintéző elfelejtette feljegyezni a perindítás tényét. Tévedett?!!! Van ez így. Tévedni emberi dolog, az ügyintéző is ember, ő is tévedhet....háromszor is(!)...
És közben folyt per per után és a bíróságnak eszébe sem jutott a perek egyesítése, pedig minden per tárgya a Somlói út 25. törvénysértő megosztásával volt kapcsolatos. Persze minden perben meg kellett fizetni a külön eljárási illetéket és perköltséget. Hát végülis a bírónak is jár a 13. havi fizetés meg a prémium, hülye lenne egyesíteni a pereket. Szépen össze is bólogattak a földhivatallal és mindent a legnagyobb rendben találtak, már ahová be akartak pillantani. Ahol valami bűzlött(alapító okirat, telekmegosztás), oda persze sehogy sem akaródzott betekinteniük, ott jött az a szöveg, hogy a felperesnek nincsen ügyfélképessége a korábbi széljegyes eljárásban.
Ez a struccpolitika kíválóan működött az elmúlt 8 (!) évben.
Folytathatnám reggelig, hogy a tisztes közszolgák mennyit tévedtek ebben az ügyben. És eddig senkinek még egy fegyelmit sem osztottak ki, sőt azt a földhivatali ügyintézőt, aki a legfontosabb közokiratokat meghamisította bíróvá nevezte ki a Köztársasági Elnök( ld. korábbi írásunk)

Hát fentiek tükrében nem csoda, hogy Tobin is kisétálhatott ebből a csodás országból. Csak egy kis tévedésre volt szükség... És tévednek rendületlenül, annak aki jól megfizeti. Nem feltétlenül pénzben. A szolgáltatások és ellenszolgáltatások rendkívül kifinomult rendszere működik, az egyszerűbb megoldásoktól(Nokiás doboz) a legbonyolultabb áttételekig és a legalantasabb szolgáltatásokig. Itt minden kapható személyre, igényre, szexuális orientációra, luxus iránti vagy pozícióra való vágyakra figyelemmel. Csak tessék egy kicsit tévedni.

És ez mindaddig így marad, amíg valamelyik politikai erő végre észbe kapna és felvetné a parlamentben, hogy módosítani kellene a Btk.-t.  Elég a korlátlan tévedések korából. Aki dönt vállaljon felelősséget döntéséért. Polgári és büntetőjogi felelősséget. Úgy ahogyan minden más tisztességes szakma gyakorlói. A mérnök felel az épület biztonságáért, ha ledől megy a börtönbe.
A könyvelő és a cégvezető felel a benyújtott mérlegért. Őket nem illeti meg a tévedés joga.

És a Btk.-t is helyesen kellene értelmezni. A közokirat-hamisítás szándékos bűncselekmény. Eddig egyetértünk. Viszont aki tényt hamisan rögzít közokiratban legyen azon a bizonyítás terhe, hogy ezt véletlenül tette. Mindjárt kevesebb "tévedés" lenne.
Meddig várjunk még?