Tovább dúl a harc a Balaton - part és egyben a vízparti - korábban az MNV Zrt. tulajdonában álló - üdülő tulajdonjogáért Balatonvilágos önkormányzata és a Reneszánsz Zrt. között. Az egyenlőtlennek látszó küzdelemben ráadásul a Reneszánsz és az állami tulajdonú vagyonkezelő cég közös erővel igyekeznek lenyomni a kis balatoni önkormányzatot. A legtöbb esetben amikor zavaros körülmények között privatizálják az állami vagyont, vagy hoznak jogosulatlan előnyt biztosító közigazgatási határozatot általában ilyen a felállás. Az állami szerv védekezik, a jogosulatlan előnyöket szerző pedig beavatkozik az állam pernyertessége érdekében. Minden teljesen szabályos és törvényes, ezt a Polgári Perrendtartás lehetővé teszi, mégis úgy érezzük egyenlőtlen küzdelemről van szó, amikor az egyik oldalon az állam és egy pénzes nagyvállalat, a másikon pedig egy kis önkormányzat áll, mely egyébként sem dúskál a pénzben. Nehéz dolga lesz az önkormányzatnak, mivel a közpénzeken hizlalt Reneszánsz Zrt. a legjobb ügyvédeket tudja megfizetni, de legalábbis olyanokat akik a megyében a legkíválóbb helyi kapcsolatokkal rendelkeznek.
Régi vicc : mi a különbség a jó ügyvéd és a sztárügyvéd között. Hát a jó ügyvéd ismeri a jogszabályokat . A sztárügyvéd pedig ismeri a bírót... Bár mitől sztár a Jutasi és társai? Netán attól, hogy Hagyó Miklóst is azért vállalta, mert az "ártatlanságában bízik". Szegény Hagyó! Mi az a pár milliárd?
A bírósági műfajban ugyanis, jelentősebb ügyekben - talán ezzel nem mondunk újat - a ki kinek a kicsodája, valamint a ki kit ismer kérdése bír a legnagyobb jelentőséggel. Persze az sem okoz nagyobb aggodalmat, ha elsőfokon bebukná a pert a Reneszánsz, mert a feljebbviteli bíróságokon még nagyobb eséllyel találja meg a legmegfelelőbb kapcsolatokat. Így van ez. Nem csak a bankvilágban, hanem általában mindenütt a méret számít, a nagyhal megeszi a kishalat a papírforma szerint. Persze, néha vannak harapós kishalak is, akik csak azért nem nőttek meg, mert nem akartak. Az ilyen kishal könnyen megfekheti a nagyhal gyomrát... Egyébként is sok a zűrös ügy a Reneszánsz körül. Aki ebben a kérdésben többet kíván tudni, elég ha elolvassa korábbi írásainkat. Pedig igazi sikertörténetként indult a dolog. A szegény erdélyi fiú, batyuval a hátán egy szál nadrágban a kilencvenes években megérkezett az óhazába. Volt batyujában hamuban sült pogácsa és néhény jó tanács, meg hatalmas ambíció. No meg rendkívül sok tapasztalat arról, hogy nem lehet szél ellen vizelni, inkább be kell állni szélirányba. A pogácsa már út közben elfogyott, de a jó tanácsok és élettapasztalat kiartott és lett belőle hamarosan, a semmiből süttői bánya, meg állami megrendelések garmadája.
Persze a jó bizniszt mindig az állami megrendelővel vagy partnerrel lehet kötni, mert az állam nevében tulajdoni jogot gyakorlók köztudottan nem az állam érdekét, hanem leginkább a saját érdeküket képviselik, azt jól. Így aztán könnyű elérni kedvező szerződéses feltételeket és a végén mindig az állam viseli a veszteséget a magánbefektető, vállalkozó pedig viszi a bankot. Hát aki keresi az elmúlt 20 évben felszívódott állami vagyon hollétét, azt azoknál a cégeknél fogja megtalálni, akiknek valódi "reneszánsz"-t hozott a rendszerváltás és az állami vagyon privatizációja. De hát ezt mindenki tudja, mégdem történik semmi, mert ilyen a rendszer bíróstól, ügyészestől, rendőröstöl és még sorolhatnám. Ilyen az értékrend, nincs mit tenni. Gátlástalan, szemérmetlen rablás folyik és fog folyni mindaddig, amíg az álami vagyon utolsó morzsája el nem lesz privatizálva. És közben a kivéreztetett állam bőkezűen osztotta a segélyt, hogy befogja az elesettek és vesztesek meg a lumpenproletárok széles tömegeinek száját. Természetesen mindezt hitelből, mint ahogyan hitelek felvételére bátorították a köznépet is.
"....és a kocsit még nem is láttátok" reklámozta az egyik hitelfelvételre buzdító reklám.
Mindenki nyakló nélkül vette fel a hiteleket, állam és polgárai nem gondoltak a jövőre. De a jövő itt van, megérkezett. A hitelezők kérik vissza a pénzt, kamatos-kamattal. És mindent visznek ami mozdítható és ami nem... Kellene nekik vízmű, gázmű, vízbázis, sportbázis és adatbázis, minden ami pénzzé tehető.
Közben a kifosztott kis önkormányzatok, mint a balatonvilágosi még az egyetlen bevételi forrását jelentő balatonpartot is elveszítette, mert hát tudjuk az állam és képviselője az MNV köztudottan nem jó gazda, ilyen a természete, nem tehet róla. Miért is kellene parti sáv az önkormányzatnak? Mennyivel jobb helyen van az a Reneszánsz Zrt.-nél, amelyik csinél majd belőle luxus szállót luxus apartmannal és privát beach-el, meg sok valódi "bitch"-el. Mindkettő megfizethetetlen a magyar átlagembernek.
Várjuk az ügyben a további fejleményeket, folytatás május 4-én a Veszprémi Városi Bíróságon.
Megéri benézni.
