A Somlói út 25. a magyar közigazgatás szégyenfoltja. nem egyedüli, de azért elég emblematikus. Korábban már írtuk, hogy milyen remek csapatmunkával iktatták ki a jogot az ingatlant érintő közigazgatási perekben, melyek természetszerűleg a Legfelsőbb Bíróságon (ma Kúria ) kötöttek ki.
A Legfelsőbb Bíróság az a hely - gondolná az egyszerű ember - ahol komoly jogtudósok ülnek és az ítéletek az ügy alapos áttanulmányozását követően, gondos és szakszerű mérlegelést követően születnek meg. Sajnos ez nem így van. Mai átpolitizált világunkban az ítélkezés Parnassusa sem mentes a személyes kapcsolatok, érdekrendszerek terének erőhatásaitól. Az ítéletek pedig ezen erőterek eredőjében születnek és cseppet sem a jogtudomány legtisztább kikristályosodásából keletkeznek.
Sajnos az ítéletek itt is érdekek mentén születnek. A tudomány nem abban van, hogy a bíró ismeri a jogszabályokat, hanem abban - és ehhez kell a többéves gyakorlat-, hogyan hozza ki a azt az ítéletet, melyet elvárnak tőle. És ezt persze úgy, hogy látszólag a törvényesség se szenvedjen csorbát, mert igazán vérlázító baromságot it már ritkábban lehet leírni, mint az alsóbb bíróságokon marad tehát a tények figyelmen kívül hagyása, a struccpolitika. Amit nem vettünk észre azt nem kell figyelembe venni.
Patyi András a Nemzeti Választási Bizottság elnöke, aki a Közszolgálati Egyetemnek is rektora korábban a Legfelsőbb Bíróságon dolgozott dr. Buzinkay Zoltán tanácsában. Ez volt az a tanács, amely semmis okiratok alapján is helybenhagyta a Somlói út 25. telekmegosztását. Patyi volt az előadó bíró és sem neki sem az elnöknek nem akaródzott tudomást venni a semmis okiratokról.
Pityi-Patyi. Vajon mit várhatunk tőle mint a választások felett őrködő szervezet elnöke?
Pontosan ugyanazt, amit a semmis okiratok dolgában művelt.
