Orbán szerint oligarchák pedig nincsenek. Mesterházy szerint oligarchák pedig vannak, de csak fideszesek... Nos, ezek az urak súlyosan tévednek, vagy nem mondanak igazat. Az oligarcha legfőbb jellembeli tulajdonsága, melyről biztosan megismerhető, hogy kormányzattól függetlenül mindig eléri amit szeretne, mégpedig azért, mert őt egyáltalán nem érdekli milyen párt van hatalmon.
Az oligarcha számára ez csupán technikai kérdés: a politikus fogyóeszköz. Az igazi oligarcha igyekszik a háttérben maradni, sohasem cselekszik vagy befolyásol közvetlenül, erre megvannak a megfelelő zsoldosai.
A korrupció olyan mélyen beleivódott a magyar társadalom szöveteibe, hogy újabb világégés nélkül az onnan el nem távolítható. Ugyanis egyik párt részéről sincsen meg a politikai akarat. Amint hatalomra kerül valamelyik párt, a teljes költségvetést és közigazgatási rendszert politikai zsákmánynak tekinti és elkezdi annak kiaknázását, a források kiszivattyúzását saját tagjainak és szervezetének finanszírozására.
Minden párt annyit ér, ahány kádernek tud zsíros és még zsírosabb állásokat biztosítani.
Természetesen ez kormányzati pozícióban a legegyszerűbb. Aki elveszíti a választásokat annak legalább négy szűk esztendő következik, amit csak úgy lehet átvészelni, ha korábbi kormányzati ciklusában felépített vállalaltbirodalom és annak élére kirendelt helytartói megkezdik a korábban állami megrendelések (ld. közbeszerzés) formájában felszívott pénz visszafolyatását a párt és embereinek finanszírozására. Igy működik Magyarországon a pártfinanszírozás, mely teljességgel átláthatatlan és alaphelyzetben kódolja a korrupció létezésének szükségszerűségét. A korrupció a politikai és gazdasági rendszer szerves része, mely nélkül maguk a politikai pártok képtelenek létezni. Miért is tennének bármit annak felszámolására?
Hát oligarchák vannak és mindaddig lesznek amíg a rendszer ilyen.
Látszatintézkedések persze időnként történnek, különösen akkor amikor a rivális párt korrupt tagját lehet megbuktatni. Olyan ez mint a vadászat. A golyóérett bikát ki lehet - sőt ki kell - lőni. Aki valamit vétett saját pártja ellen vagy netán a riválishoz tartozik, azt levadásszák. Természetesen abszolut tisztességes és tudományos módon. A számítógépes rendszer kockázatelemzés útján kidobja, hogy XY-nál kell vagyonosodási vizsgálatot végezni. És akkor beindul az apparátus. Olyan ez mint régen a pápai kiátkozás. Mindenki tudja, hogy ki lett kegyvesztett szabad préda. A kicsontozás általában gyors és szakszerű.
Nyilvánvaló, hogy kormányzati pozícióban ezek az urak mindig más szemüveget hordanak, mint ellenzékiben. Hát ilyen a politikus természete... Sokan és sokáig naívan azt gondoltuk, hogy a FIDESZ lesz a politikai megváltó. Ebben súlyosan csalódni kellett. A fideszes fiúk, akik az elmúlt években konszolidált urakká nőtték ki magukat ugyanis semmivel sem különbek szoci kollégáiktól.
A fidesz ugyanis egy politikai marketing szakemberek által létrehozott konfiguráció, melyet mérnöki pontosságú tervezéssel a társadalmi igényhez méreteztek. Hiányzott ugyanis a politikai palettáról a népért, nemzetért aggódó a társadalmi középosztályt mint eszményt újból felkaroló párt. A NapTV liberális ömlengéseibe belefáradt nézők szomjazva várták a magyar szimbólumokat használó, valódi nemzeti érdekeket képviselő politikusokat. Ezek a politikusok a Fidesz győzelmével meg is érkeztek a képernyőre és végre mindenki olyan szívéhez közelálló, fülének kellemesen csengő mondatokat kezdett hallani melyben 2002-2008 között nem volt része.. A retorika szintjén teljes a katarzis. A törvényalkotási cunami azonban más eredményt hozott. Lefőbb ismérve a törvénykezésnek, hogy pont a polgári párt polgári középosztályát lehetetleníti el. Nagy sebességgel haladunk Bolívia társadalmi berendezkedése felé.
Az oligarchák ugyanis virágoznak. Az állam pedig semmit nem tesz ellenük. Erre kíváló példa a Somlói út 25 alatti ingatlanpanama ügye. Nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni. Lapozzanak bele korábbi írásainkba. Az egyén tehetetlen a minden behálózó, becsatornázott rendszerrel szemben.
A károsultak érthetetlenül állnak a rendőrség, ügyészség és a bíróságok tétlensége és jogtipró eljárása előtt. Miért nem látta senki, hogy mi folyt a Somlói út 25. alatt ? Miért nem nyilvánvaló, hogy súlyos bűncselekmények történtek?
Mindent rögtön megértünk azoknak a híreknek hallatán, melyek a sajtóban az elmúlt héten láttak napvilágot. Rendőrségi korrupció. Bírósági rendszer korrupciója. Aki kimondja az igazságot, az pedig repül. Sejtjük, hogy a független bíró kicsit sem független, számos eszközzel tartja a rendszer a tisztességes bírót a markában.
Kevés az esély, hogy az oligarcha elleni küzdelemben győzhet az igazság.
Ezt példázza a Somlói út 25. alatti építési ügyben a Fővárosi Törvényszék Közigazgatási kollégiumának, Réthy Edit bírónő ítélete is, akinek a tények semmit nem számítanak. Folytatás következik.
