A Somlói út 25. alatti Közigazgatási Fekete Lyuk közel 10 éves történetére visszatekintve érdekes névegybeesések tapasztalhatóak. Igazi csapatmunka a jog kijátszása. Csak azt nem értem, mire gondolt ez a sok jogász, amikor a jog érvényesülésére esküdött... És egyes nevek miért kedvesebbek a Közigazgatásnak, mint mások? A kétségtelen válaszokat a múltban találjuk. Abban a múltban, amit ma már szívesen "tündérmseként" tüntetnek fel, olykor melankolikusan nosztalgiázva...
Emlékezzünk csak, az egész törvénytelen telekmegosztás értelmi szerzője Horváth Szabolcs, a Főtáv egykori - azóta gyorsított eljárással nyugdíjazott - egyik vezetője. Nyugdíjazásának időpontja érdekes módon egybe esett a Főtáv botrány kirobbanásával. A Főtáv vezetésének teljes bizalmát és a magas fizetést, külföldi kiküldetéseket élvezte hosszú éveken át.
Sütött a nap, bőven csorgott a lé a központilag, állami eszközökkel támogatott és ezen ok miatt a lakosságra erőltetett távfűtési bizniszből. Tellett belőle Duisburgi lakácsocskára is, ahová ma is szívesen jár látogatóba lányához. Mondhatjuk, ő volt a Főtáv egyik bennfentese, a szebb időkben 400 ember dolgozott a kezei alatt, mint Vas András mesélte társaságban. Beavatottként mindenről tudott, ami a cégnél folyt. A Főtáv botrányt és a vezetőket súlytó letartóztatásokat gyors nyugdíjba vonulással cselezte ki, és inkább tanúként izzadja végig az eljárás izgalmait. Ő most már lehetőleg "csak a szépre emlékezik", egyébként úgy tesz mint akinél totális adatvesztés állt volna be Főtáv ügyben. Ennyivel tartozik korábbi kenyéradóinak, akik még a kemény szocializmus idején fogadták bizalmukba a jó családból származó, magát svábnak mondó fiatalembert, akinek mellesleg Vass Henrik, a befolyásos MSZMP Központi Bizottsági tagja is fújta a Passzát szelet. Mert mindnki tudja, jó keleti szél nélkül hajózni nem lehet, különösen szoci vizeken.
Horváth különösen meleg szavakkal és nagyrabecsüléssel beszél a Somlói út 25. teljes 200 m2-es földszintjét lakó lakótársról, a néhai Vass Henrikről( Horváthék a villa első emeletén lévő kis lakásban laktak), aki állítása szerint személyes befolyását is latba vetette, hogy a Horváth családot kimentse az ötvenes évek elején a hortobágyi internálásból. A mentő akció olyan jól sikerült, hogy Horváthék nemcsak az internálásból menekültek meg, hanem rögtön gellérthegyi lakás kiutalást is kaptak a kommunistáktól ugyanabban a villában, ahol a Vass család lakott. Lám-lám, nemcsak egyes svábok mentették a zsidókat a holocaust idején, hanem fordítva is működött a dolog. Mindig akadnak jó emberek, akik önzetlenül segítenek amikor kell.
Tündérmesébe illő történet, akár filmet is írhatának a történetből.
Kár, hogy a történet lényegét nem ismeri a Kedves olvasó. Mert azért tudjuk, hogy a kommunisták nem voltak grállovagok és, ha valaki nagy nehezen szabadult az internálásból, általában nem a gellérthegyi villa kiutalás várta, hanem jobb esetben a REF( rendőri felügyelet) valamelyik külvárosban vagy agglomerációs településen és mehetett a mérnök segédmunkásnak, a tanárnő szövőnőnek lyukas bakancsban, a pap mosodai segédmunkásnak olyan főnök kezei alá, aki négy elemivel sem rendelkezett. Mi lehet a Horváthok titka, akiket internálás után így tenyerén hordozott az elnyomó szocialista diktatúra központi apparátusa. Mivel válthatták meg a bűnbocsánatot és ezt a különleges bánásmódot?
Mi lehetett az a nagy szolgálat, mely a koncentrációs tábort is megjárt Vass Henriket ilyen nemes cselekedetre bírta egy internált sváb család megmentéséért?
Olyan jó hinni a tündérmesékben....
Ebben a környezetben Horváth Szabolcs is csak jó emberré válhatott. Egyenes és igazmondó, szüleit tisztelő emberré. Gondozta is a mamát éveken át, legalábbis papíron. A drága mama maradt a gellérthegyi lakásban bezárva évtizedeken át, mert az utcára nem lépett ki negyven éven át. Tényleg!
Jött Szabolcs és jöttek az unokák kéthetente, éveken át. Maradtak is vagy átlagosan öt percet, amíg leordították a tehetelen asszony fejét, amiért ismét a padlóra csinált, vagy éppen a rezsóra tette a műanyag ételhordót, hogy hideg ebédjét megmelegítse. És amikor Horváth Szabolcs éppen külföldön tartózkodott, akkor hosszú napokon át senki nem nyitott ajtót a mamára, mert a szomszéd segítő szándékát személyesen Horváth Szabolcs utasította el élesen...nem kellenek a szemtanúk ...
A lakásból áradó bűz sem zavarta Horváthékat, annál inkább szomszédjának kutyája, mely állítólag a teraszra piszkított. Nos, így működik a szelektív szaglás és a szelektív memória.
Olyan jó hinni a tündérmesékben! Mindenkinek megvan a saját története. Takácsok, Horváthok, Rogánok, Páljánosok. Sikeres, elismert, és jó emberek. Legalább annyira, mint Horváth Szabolcs. És a jó embereket a mesében jutalom is illeti. Ezért a Horváthok és Vass-ok, Dobosok és Nagyok megvásárolhatták az állami tulajdonú, gellérthegyi villalakásokat potom párszázezerért a 3000 m2-es telekkel együtt, amiből gyorsan és törvénytelenül leválasztottak 1500 m2-t, amit még gyorsabban eladtak potom 150.000.000 Forintért új telekként, adómentesen egy újabb jó embernek a Reneszánsz Zrt. vezérigazgatója Páljános András 3 milliós családi cégének. Közben csalás, hivatali vissaélés, okirathamisítás gazdagította a bűncselekményi repertoárt, de ez senkit nem zavart, mert a háttérban jogi ernyőt biztosított a "rendszer". Így működik a mai "magyar jogállam" és a "piacgazdaság" Magyarországon, vizsgálódhat a Velencei Bizottság, ez a rendszer már a jelentések készítésében is profi...
Ez tényleg tündérmese, nem de?
A tündérmese folytatódik...
